Kezdődik :)

Sziasztok! 

Hoztunk nektek egy történetet, melyet sokáig, csak magunknak írtunk. Igen, többes számban beszélek, mert ketten írjuk ezt a sztorit! :) Felváltva írjuk a részeket. Nem túl hosszú fejezetek lesznek, csak rövid kis részek, és ott folytatódik az egyik ahol a másik befejezte. 

A történet két fiatal lányról szól, akik kalandos útjuk során rengeteg emberrel találkoznak. Neveik valószínűleg ismerősek lesznek számotokra, mert legtöbbjük híres színészúrfi, vagy énekes! :) De nem is húznám tovább a dolgokat! Íme egy kis ízelítő:

  A bár a világ legsokoldalúbb helye. Itt mindenféle nő megfordul. Egy óra alatt láthatsz elkeseredett, magányos melegítős lényeket, sok pohárral maguk előtt… vagy örök optimistákat, akik minden este kicsinosítják magukat, rendelnek egy pohár feltűnő italt és várják az igazit… Ők a szánalmasak, akik biztos, hogy nem a bárban találnak rá arra a bizonyos nagy Ő-re. Inkább a könyvtárban, mikor éppen az Elfújta a szelet veszik ki, huszadjára.

  A másik a „nemisvagyokmenő,demégalámpaoszlopismegfordulutánam” kategória … gazdagok és szépek… akiket mindenki tökéletesnek gondol, csak ők tudják, hogy ez nem igaz. Egyben nagyon hasonlít ez a két nőtípus: Mind az igazit keresi.

Vegyünk egy lányt a gazdagok és szépek kategóriából. Éppen egy amolyan „idiótától” próbál megszabadulni, (Az idióta a Mi van bébi, kérsz egy kólát? és a Szi…Szia! közti elég nagyrészt öleli fel a férfitársadalomból.) nem kevés sikerrel. Már nagy gyakorlata van, mert minden nap meggyűlik a baja egy-két-három… ilyen díszpinttyel.

-         Bocsi, de éppen várok valakit. Megtennéd, hogy továbbállsz? – Meg Ryan féle fejbillentés.

-         Na, mi van szivi én nem is vagyok elég jó neked? – hanyag elegancia.

-         Most, hogy így kérdezed… Nem! – feltűnően elfordul és tovább iszogat.

  A mai adag is le van fegyverezve. Közben félve körbepillant egy-két hasonló idióta után. Majd mikor tisztul a kép, hátradől és inkább, csak szürcsölget. Ma már ez a harmadik kosara, még annak a pasinak is azt kellett adnia, akivel a szemben lévő kávézóban randiztak. De most kicsit nyugi, van. Újra körbepillanthat, de most a nőket figyeli… elkeseredett.. Optimista.. gazdag és szép.. mi a szösz? Boldog? Van még olyan ember?.. Na, az a lány se ma kezdte a túlzott optimizmust.

Akit utoljára észrevett a szánalmas kategória legmélyén táncolt. A héten ez volt a harmadik este, amit itt töltött. Egyedül. Szerda van. Az italát két órája kérte ki, de még a fele se hiányzik. Minden férfira szépen mosolyog, de mihelyt látótávon kívül kerül, csak bambán bámul maga elé. Valaki megszólította. Szívroham közeli állapot.

-         Helló! – jóképű, szép mosolyú kreol pasi. Fehér ing, fekete öv, bézs nadrág. Szép ívű szemöldök, gyönyörű haj, egyenletes bőr… Ő az igazi. – Van egy kis tüze? – olyan szép a mosolya… micsoda??? Tűz?

-         Ohh nincsen sajnálom!

-         Semmi baj! Azért köszönöm! – csak ennyit akart, már megy is tovább.

Mély sóhaj, kíséretében hátradől és észreveszi, hogy valaki figyeli. Egy másik nő. Gyönyörű, sugárzó arc, feltűnő ruha… másik kategóriás és éppen felé indul. Ide jön az asztalához.

-         Szia! Kitti vagyok.

-         Szia! Csilla.

-         Csak láttam, hogy olyan magányosan üldögélsz itt és gondoltam, dumálhatnánk. Hátha így békén hagynak a pasik egy kicsit. – mondta nevetve és szem forgatva körbepillantott.

-         Pff! Repesnék egy pasitól.

-         Majd nem örülnél, ha minden pillanatban egy idiótát kellene leráznod. – Kitti felháborodásában, majdnem az asztalra ütött, de csak a düh beszélt belőle.  Csilla hátracsúszott a széken és mélyen az italába kortyolt.

-         Nekem mindegy, csak pasi legyen… De nekik nem mindegy. – hirtelen felpattant és kiabálva folytatta – NEEEM. ÉN NEM VAGYOK ELÉG JÓ. TETVES VAGYOK. MEG BÜDÖS IS. NE GYERTEK KÖZELEBB. –majd visszahuppant a székbe és az asztalterítő sarkát csavargatta.

-         Őőőő. Oké látom neked is eleged van…  - majd egy kis hallgatás után, így folytatta. – Van egy ötletem… Vagyis inkább egy ajánlatom.

-         Attól minden jobb, hogy itt ülünk.

-         Nekem pasi kell, neked szintén. Jól mondom? – lelkesedett be Kitti.

-         Nem én csak szeretném, ha egy középkorú nő állatkertbe vinne.

-         …Oké!.. Szóval! Én segítek neked, felszedni egy pasit, ha te is segítesz nekem egy normálisat találni. Én tanítalak, te pedig alkalmazod és közben kinézel nekem is egy pasit. Mit szólsz?

-         Elég lelkes vagy.  Végülis rosszabb már nem lehet. Mikor kezdjük?

-         Mikor kezdjük? – mosolygott elégedetten Kitti, mikor rájött, hogy a lány belemegy a kis játékba, ami akár még jól is sülhet el – Most rögtön.