- Erre inni kell. – nézett elszántan Csilla és felemelte poharát – Atyaég mibe vágtam a fejszémet. – motyogta az orra alatt, miközben körbenézett újra felmérve a terepet.
- Mondtál valamit?
- Nem. – mosolygott szépen, mint aki nem csinált semmit – Vagyis, csak azt kérdeztem van-e valami kitétel?
- Egy dolog, hogy magasabb legyen tőlem. Nem szeretnék egy fejjel alacsonyabb fazont… - nevetett.
Csilla is vele nevetett, de inkább úgy, mint akinek a fogát húzzák. Azt gondolta, hogy tőle meg meg sem kérdezi a csaj, hogy milyen pasit szeretne és majd mindenféle Zsákos Frodókat hoz itt neki, mert csak az számít, hogy neki jó legyen?
- És neked van valami, ami fontos? – tette fel Kitti a Csilla által oly hőn várt kérdést.
- Legyen tiszta! – vágta rá rögtön – Szeretem az ápolt férfiakat! Na meg, hogy jó illata legyen. – álmodozott miközben mondta – És… - mintha kicsit zavarba jött volna.
- Igen?
- Szeretem, ha egy pasinak szép keze van. Nem szeretem, ha túl hosszú a hajuk.
- Hú. – lepődött meg Kitti, mert ilyet még eddig nem hallott – Megoldjuk. Kismillió pasi rohangál körülöttünk. Nehogy már ne legyen kettő olyan, amelyik megfelel nekünk!
Hirtelen, mintha megfagyott volna a levegő a bárban. A lányok számára legalább is úgy tűnt. A bárba belépett egy magas, izmos, jóképű férfi. Világosbarna haja volt és kék szemei, arcán pedig egy kevés borosta mutogatta magát. Mind két lány lába a földbegyökerezett és talán, ha nem ülnek éppen, lehet, hogy kértek volna egy kis segítséget, még akár a nagyon nyomulós pasik köréből is.
- Te látod, amit én látod? – ájuldozott Csilla.
- Látom bizony. – vigyorgott Kitti – Azt hiszem ideje lesz becserkészned.
- Hogy mi? – kapott észbe azonnal a lány.
- Jól hallottad. – kortyolt bele italába Kitti.
- Tudod ki ő?
- Persze, hogy tudom. Egy félisten. – nézett újra a srácra, aki leült egy kényelmesebb helyre.
- Chris Evans!!
- Na és?
- Egy ilyen fajtával, - mutatott magára – szóba sem állnak, az olyanfajták, mint ő! – intett a fejével Chris irányába, hogy ne legyen annyira feltűnő.
Erre Kitti nem reagált semmit és Csilla gyanakodva figyelte őt. Reménykedett benne, hogy semmi durvát nem akar ki találni neki, mert ő akármit nem tesz meg, abban biztos lehet. Az is lehet, hogy ezt már az elején tisztázni kellett volna vele.
- Te Kitti…
- Csss – emelte fel az ujját – Most odamész hozzá és beszélsz vele.
- Én aztán ugyan oda nem megyek. – dőlt hátra nevetve Csilla.
- És miért nem?
- Már elmondtam. – dőlt hátra Csilla.
- Oké. – húzta le az italát Kitti – Akkor majd odamegyek én. Egy próbát megér.
Felállt, megigazított a ruháját és a haját, majd határozott léptekkel elindult az említett izomtömeg felé, aki látszólag magányosan üldögélt az asztalánál.
- Hello. – köszönt rá kedvesen – Zavarok?
- Szia. – mérte végig Chris – Nem, ülj csak le.
Csilla eközben a távolból figyelte az eseményeket, és kicsit szidta magát, hogy miért is nem ment oda ő. Már percek teltek el így, és ő még mindig csak figyelt és az italát kavargatta, mikor felbukkant egy lány, és Kittin a zavarodottság jeleit látta megmutatkozni, majd kicsit gyorsabb léptekkel indult el visszafelé.
- Hát ez? – kérdezte kíváncsian.
- A barátnője… - ült le, és úgy érezte menten elsüllyed szégyenében.
- Én mondtam, hogy nem kéne erőltetni a dolgot. – mondta Csilla és próbált nem nevetni, de nem sokáig bírta visszatartani.
